Kvíz · 9 kérdés
Felismered a különbséget a valódi, pozitív érzelmekből fakadó mosoly és az olyan mosoly között, amely nem tükröz őszinte örömöt? Töltsd ki a cikk végén található kvízt, és tudd meg, vajon Te felismered-e a különbséget!
A mosolyt gyakran az öröm egyetemes jelének tekintjük. Egy mosolygó arc láttán hajlamosak vagyunk automatikusan azt feltételezni, hogy az illető valóban boldog. Az érzelemkutatások eredményei azonban rámutattak arra, hogy a mosolygás ennél sokkal összetettebb jelenség: nem minden mosoly mögött áll valóban átélt, pozitív érzelem.
Számos különböző okból mosolyoghatunk. Dr. Paul Ekman a Facial Action Coding System (FACS), vagyis az arckifejezések objektív elemzésére kidolgozott mérési technika segítségével, több mint ötven különböző mosolytípust azonosított. Ezek a mosolytípusok nem csupán megjelenésükben, hanem az általuk közvetített üzenet tekintetében is eltérnek egymástól. Ilyen mosolykategória például a megvető mosoly, a nyomorúságos mosoly, a társasági mosoly, a csillapított mosoly, a Chaplin-mosoly, a flörtölő mosoly, a haragmosoly, a félelemmosoly, a szomorúságmosoly, a szégyenteljes mosoly, és a Duchenne-mosoly.
Dr. Mark G. Frank és munkatársai kutatása arra is rámutatt, hogy az emberek csak kis mértékben képesek a véletlennél (pl. egy érme feldobásánál vagy a tippelésnél) pontosabban megkülönböztetni az őszinte örömöt tükröző ún. Duchenne-mosolyokat az olyan mosolyoktól, amelyek nem valódi pozitív érzelmi állapotot fejeznek ki.
Mindezek fényében felmerül a kérdés: ha nem minden mosoly tükröz őszinte örömöt, vajon megbízhatunk-e egy mosolyban? Illetve létezik-e olyan módszer, amelynek segítségével különbséget tehetünk mesterkélt mosoly és valóban átélt pozitív érzelmeket kifejező őszinte mosoly között?
A kérdések megválaszolásához a 19. századba kell visszatekintenünk.
Több mint száz évvel ezelőtt, 1862-ben a francia neurológus, Guillaume-Benjamin-Amand Duchenne de Boulogne fedezte fel, hogy miben különbözik a valóban átélt örömből fakadó mosoly az olyan mosolyoktól, melyek hátterében nem áll pozitív érzelemi élmény. Vizsgálatai során azt tanulmányozta, hogy az egyes arcizmok összehúzódása miként változtatja meg az emberi arc megjelenést. Ennek érdekében az arc különböző pontjain elektromos stimulációval aktiválta az izmokat, majd fényképeken rögzítette az így létrejövő izomösszehúzódásokat.
Amikor Duchenne megvizsgálta a mosolyról készült fényképet, melyet a zygomaticus major – vagyis a nagy járomizom – stimulálásával hozott létre, azt tapasztalta, hogy a férfi arckifejezése egyáltalán nem tűnt boldognak. (A zygomaticus major izom az arccsonttól ferdén lefelé húzódik a szájzug irányába, és a szájzug felívelésével alakítja ki a jellegzetes mosolyformát.)
Gondos kísérletező révén Duchenne ezt követően elmondott egy viccet a férfinak, majd lefényképezte az arra adott spontán reakcióját. A két kép összehasonlítása felfedte, hogy a valódi, átélt öröm esetén a férfi nem csupán mosolygott, hanem a szemet körülvevő orbicularis oculi izom is aktiválódott. Vagyis az őszinte örömöt megjelenítő mosoly nem kizárólag a száj körüli izmok működésével jár együtt, hanem a szem körüli izom jellegzetes összehúzódásával is.
Duchenne felfedezését a következőképpen foglalta össze:
„Az őszinte öröm kifejezése az arcon a zygomaticus major izom és az orbicularis oculi izmok együttes összehúzódásával jár. Az első izom az akaratot is követi, de a másodikat már csak a lélek édes érzelmei keltik játékra, a hamis öröm, a csalóka nevetés nem képes összehúzni ez utóbbi izmot. A szem körüli izom nem hallgat az akaratra, kizárólag az igazi érzelem, egy kellemes érzés képes életre kelteni. Renyhesége a mosolyban leleplezi a hamis barátokat.”
Az idézet olvasása közben érdemes észben tartanunk, hogy e sorokat Duchenne 1862-ben fogalmazta meg.
Bár Charles Darwin idézte Duchenne munkáját, és néhány fényképét is felhasználta a különböző mosolyok közötti eltérések bemutatására, a következő mintegy száz évben Duchenne felfedezése nagyrészt háttérbe szorult az arckifejezéseket kutató tudományos munkákban. A 20. század második felében azonban Dr. Paul Ekman és munkatársai kísérleti úton is vizsgálni kezdték Duchenne megfigyelését. Kutatásaik megerősítették, hogy a szem körüli orbicularis oculi izom külső részének szándékos aktiválására valóban csak kevesen képesek: vizsgálataikban a résztvevők körülbelül tíz százaléka tudta tudatosan előidézni ezt az izommozgást.
Dr. Ekman javaslatára, Duchenne munkásságának tiszteletére az olyan mosolyt, amelyben a szájzug felíveléséért felelős zygomaticus major mellett a szem körüli orbicularis oculi izom is aktiválódik, Duchenne-mosolynak nevezték el.
Az őszinte öröm legfontosabb jelzője az ún. Duchenne-marker, vagyis a szem körüli fánkformájú orbicularis oculi izom külső részének összehúzódása. A FACS (Facial Action Coding System) segítségével végzett kutatások igazolták, hogy a valódi öröm átélésekor, az orbicularis oculi izom aktiválódása hatására a szem körüli bőr a szemgolyó irányába húzódik, ami több jellegzetes változást is előidéz az arcon: az orcák megemelkednek, az alsó szemhéj kissé megemelkedik, szarkalábráncok jelenhetnek meg, a szem alatti bőr enyhén táskássá vagy kidomborodóvá válhat, a külső szemzugok mellett a felső szemhéj enyhén lefelé és befelé húzódhat, a szemöldök pedig leereszkedhet. Emellett a legtöbb öröm arckifejezés esetében megjelenik a szájzugok felívelése is, az ajkak szétválhatnak, az állkapocs pedig leereszkedhet.
A szándékosan megjelenített, valódi örömöt nem tükröző mosolyok esetében ugyanúgy megfigyelhető a szájzugok felfelé húzódása, mint a Duchenne-mosolynál. Ugyanakkor hiányoznak azok a jellegzetes változások, amelyeket a szem körüli orbicularis oculi izom aktivációja idéz elő.
Felismered a különbséget a valódi, pozitív érzelmekből fakadó Duchenne-mosoly és az olyan mosoly között, amely nem tükröz őszinte örömöt?
Nézd meg a képeket, és jelöld meg, szerinted melyiken látható Duchenne-mosoly!
Ekman, P. (2004) Emotions Revealed: Understanding Faces and Feelings. London: Weidenfeld & Nicolson.
Ekman, P. (2009) Telling Lies: Clues to Deceit in the Marketplace, Politics, and Marriage. 4th edn. New York: W. W. Norton & Company.
Ekman, P. (2010) Leleplezett érzelmek: Az arckifejezések és az érzelmek felismerése a mindennapi életben. Budapest: Kelly Kft.
Ekman, P. (Ed.). (2015) Darwin and Facial Expression: A Century of Research in Review. Los Altos, CA: Malor Books.
Ekman, P., Friesen, W. V., & O'Sullivan, M. (1988). Smiles When Lying. Journal of Personality and Social Psychology, 54(3), 414–420.
Ekman, P., Friesen, W.V. & Hager, J.C. (2002) Facial Action Coding System: The Manual. Salt Lake City, UT: A Human Face.
Ekman, P., Roper, G. & Hager, J.C. (1980). Deliberate facial movement. Child Development, 51: 886-91-
Emotional Intelligence Academy (n.d.) Identifying a genuine smile. Available at: https://www.emotionintell.com/identifying-genuine-smile/
Frank, M. G., & Ekman, P. (1993). Not all smiles are created equal: The differences between enjoyment and nonenjoyment smiles. Humor: International Journal of Humor Research, 6(1), 9–26.
Frank, M. G., Ekman, P., & Friesen, W. V. (1993). Behavioral Markers and Recognizability of the Smile of Enjoyment. Journal of Personality and Social Psychology, 64(1), 83–93. https://doi.org/10.1037/0022-3514.64.1.83
Matsumoto, D., Frank, M.G. and Hwang, H.S. (eds.) (2013) Nonverbal Communication: Science and Applications. Thousand Oaks, CA: SAGE Publications.
Iratkozz fel hírlevelünkre, és értesülj elsőként a NonVerbal Academy legújabb híreiről, különleges ajánlatairól, eseményekre szóló meghívásairól.
